A nyolc LEAN veszteségtípus, azaz „muda” a „DOWNTIME” angol betűszóval mutatható be legkönnyebben:
1.Defects – hibák
Selejtek termelése, hibás termékek gyártása, rossz minőségű, célnak nem megfelelő szolgáltatások nyújtása kapcsán keletkező veszteségek. Ezen LEAN veszteség két „forrása” a selejtek javítása, és a selejtek keresésére fordított erőfeszítések által okozott veszteség.
2. Overproduction – túltermelés
A túltermelés több nemkívánatos következménnyel járhat: a fejlesztés és karbantartás során túlköltéshez vezethet, a, túlbonyolított folyamatok felesleges árumozgást, feleslegesen lekötött tőkét, pénzeszközöket, vagy rosszabb esetben hibákat (selejteket) generálnak. Emellett leltár típusú veszteségeket is keletkezhetnek.
3. Waiting – várakozás
Erőforrás szempontból gyakori hibalehetőség, amely érinthet munkatársakat, gépeket és berendezéseket, mechanikai állásidő vagy elnyújtott állás formájában. A vállalat összes várakozás által okozott költsége kifejezhető munkaerőre vetített összegben, és további rezsiköltségek merülhetnek fel a túlóra, a sebesség növelés költségei és az alkatrészek tekintetében.
4. Non-utilized talent – helytelenül használt tehetség
Az egyik legkritikusabb pont, amely a szervezet hatékonyságát veszélyeztetheti. A szakemberek idejének és tehetségének helytelen felhasználása, fölösleges vállalti folyamatok és nem termelő tevékenységre fordított idő, az emberi vonatkozásai mellett a munkavégzés minőségére is messzemenőkig hatással van. Tipikus formája az adott feladathoz a szükséges szintnél magasabban kvalifikált (és így „drágább”) szakember alkalmazása.
5. Transportation – szállítmányozás
Rosszul tervezett szállítmányozási folyamatok a szervezet egészére kihatással lehetnek. A leginkább felismerhető szállítással kapcsolatos veszteségek, a rosszul tervezett, nagy távolságokkal rendelkező szállítási útvonalak, túl hosszú alapanyag mozgató folyamatok, túl nagy tételek, sok telephelyes raktározás, rosszul tervezett gyártási rendszerek.
6. Inventory – készlet
A készlet önmagában, a kapcsolódó tárolási költségek miatt veszteségnek minősül. Ez igaz a nyersanyagokra, az épp a gyártási folyamatban lévő és a késztermékekre. A túlvásárlás vagy a rossz előrejelzés és tervezés készlet- és lekötött tőke pazarláshoz vezethet. Ez azt is jelezheti, hogy megszakadt vagy rosszul megtervezett folyamatkapcsolat a gyártás és a beszerzés/ütemezés között.
7. Motion – mozgatás
A mozgás pénzbe kerül. Ez nem csak a nyersanyagokra igaz, hanem az emberekre és a felszerelésekre is. Ide tartozik minden túlzott, vagy felesleges mozgatás. A szükségtelen mozgás nem termel hozzáadott értéket, és így növeli a költségeket.
8. Extra-processing – túltermelés
Ha az alkatrészeket azelőtt állítják elő, hogy a következő folyamatban szükség lenne rájuk, túltermelés lép fel. Ennek számos negatív hatása van. „Hernyó” effektushoz és többlet munkavégzéshez vezet a termelési folyamatokban. A túltermelés elrejtheti azokat a hibákat, amelyeket kevesebb selejtezéssel lehetett volna észlelni, ha a folyamatok kiegyensúlyozottak lettek volna.
Most, hogy említés szintjén áttekintettük a LEAN veszteség nyolc fő kategóriáját, felmerülhet a kérdés, hogy az alapvetően gyártással foglalkozó vállalatokara kidolgozott módszertan, vajon IT és szolgáltatási területeken ugyanígy működik-e? Vajon az agilis módszertanra áttért IT vállalkozások hogyan tudják a szolgáltatásaikat és saját termelésüket karcsúsítani? Hogyan segítenek a fejlett vállalatirányítási rendszerek a kereskedelmi, szolgáltatási területeken tevékenykedő felhasználók számára, hogy minél karcsúbb működést valósítsanak meg?
Cikksorozatunk következő részeiben a LEAN módszertan és az ERP vállalatirányítási rendszerek illeszkedését dolgozzuk fel, és bemutatjuk, hogy fejlett integrált ügyvitellel hogyan segíthető a vállalatok hatékony „karcsú” működése.